Yoan Marciano párizsi szállodatulajdonos kitárja előttünk otthona ajtaját, és elárulja, milyen rafinált módszerekkel éri el, hogy a vendégek otthon érezzék magukat a hotelben. A trükk csupán annyi, hogy el kell találni a helyes arányt a dizájn, a zene és az emberi érintés között. 

Ha az ember nemcsak a lakását, hanem a munkahelyét is annyira személyessé, érdekessé és kényelmessé szeretné tenni, hogy mindenki otthon érezze benne magát, az nem kis feladat. Egy párizsi fiatalember, Yoan Marciano mégis erre vállalkozott. Mivel nemcsak háztulajdonos és odaadó férj, hanem egy pezsgő boutique hotel gazdája is Párizsban, egyszerre kell mindkettőt menedzselnie, és mindkettőben bensőséges hangulatot teremtenie.

„Amikor az otthonunkat dekorálom, majdnem ugyanazt a megközelítést alkalmazom, mint amikor a hotelt rendezem be."

„Természetesen azt szeretném, hogy az otthonom személyesebb és intimebb legyen, mint a szálloda, de ugyanaz az elképzelés lebeg a szemem előtt. Amikor anno megvettük a házat, még nem volt annyi holmink, mint most, a ház szinte üresen kongott. De mivel szeretek régiségpiacokra járni és ritkaságokra vadászni, a dísztárgyakat is hosszú idő alatt szereztem be, és a dekoráció mindig az aktuális lelkiállapotunkat tükrözi a feleségemmel” – meséli Yoan Marciano, miközben körbevezet minket.

A kétszintes ház egy zöldellő hátsó kertre nyílik, az ipari jellegű panorámaablak pedig extravagáns hangulatot kölcsönöz a hálószobának. Képzelje magát Párizs szívébe, amint a susogó falevelek lágy hangjára alszik el, és arra ébred, hogy a napsugarak átragyognak a lombkoronákon…

„Úgy gondolom, hogy a berendezés a hotelben szerzett benyomás szerves része. Ez az élmény nem csak a kényelmi szinttől és magától a hoteltől függ. Szerintem jólesik a vendégeknek, ha este, elalvás előtt néhány különleges és egyedi tárgyra eshet a pillantásuk. Lehet az egy lámpa vagy egy speciális váza – az ilyen dolgoktól érezzük magunkat otthonosan. Sok energiát fektettem abba, hogy a gondosan megválogatott dísztárgyakon, zenén és alkalmazottainkon keresztül életet szinte lelke legyen ennek a szállodának” – mondja Yoan. Elárulja, hogy gyakran megfordul a hotel bárjában, mert szerinte ez a személyes jelenlét létfontosságú az ilyen kis boutique hotelek esetében, mint amilyen az Hôtel du Temps.

„Imádom a munkám társasági aspektusát."

„Hoteltulajdonosként azt szeretem az üzletvezetésben a legjobban, hogy megismerhetem a vendégeimet, remek házigazda lehetek, és barátságokat köthetek azokkal az emberekkel, akik nálunk szállnak meg. Amikor beindítottam a szállodát, minden időmet itt töltöttem – szerintem ez fontos dolog, ami gyakran elsikkad a nagyobb hotelekben.”

Amikor ezen a kora tavaszi délelőttön ellátogatunk Yoan otthonába, egyből otthon érezzük magunkat. Jazz úszik be a nappaliból, és frissen pörkölt kávé ínycsiklandó illata árad a konyhából. Mindenütt apró, lazításra invitáló kuckók vannak, amelyek párnákkal és növényekkel körülvéve hívogatják a vendéget. A hangfalak számából és a nappaliban lévő gitárból arra következtetünk, hogy a zene fontos az itt élőknek.

„A zene rendkívül fontos a számomra: a zene segítségével teremtem meg a megfelelő hangulatot itthon és a hotelben is. Az Hôtel du Temps-ban saját helyi rádióadót működtetünk a környéken, a 9. kerületben, és közel 500 hallgatónk van. A zenei kínálatunk a régi francia zenétől a rock klasszikusain át a jazzel és a soullal bezárólag gyakorlatilag mindenféle zenét felölel. Ez a rádióadó mára a szálloda védjegye lett, a vendégeink odavannak érte. Együtt él a szálloda lelkével és ritmusával, azaz néha csendes, néha mozgalmas, és ha odakinn esik az eső, a rádió is ehhez a hangulathoz igazodik.”

A Hôtel du Temps egy kis klubot is működtet az alagsorban, ahol Yoan partikat szervez divatmárkák és magazinok számára a divathetek és a FIAC művészeti vásár alkalmával, de a ház barátainak szülinapi partijait is itt tartják.

„Elég vicces dolog: aki csak úgy megszáll a hotelben, lehet, hogy nem is tudja, mi folyik az alagsorban, és előfordulhat, hogy csak úgy besétál egy nagyszerű buliba."

„Amikor buli van nálunk, hagyom, hogy az emberek maguk válasszák meg a zenéjüket, mert senkire nem szeretnénk ráerőltetni semmilyen zenét. Kapnak AUX-ot, és rádobják a saját lejátszási listájukat. Itt mindenki DJ lehet.”