Kör. Már az írott történelem kezdete óta ismerjük. Az egyik legalapvetőbb geometriai forma, a matematika, a geometria és a csillagászat fejlődésének sarokköve. Sőt mi több, régen a kört isteni, azaz tökéletes formának tartották.

Ez a forma lett aztán a kerék alapja. És ha most egy olyan kerékre vagy érmére gondolunk, amely az élén áll és szinte elgurul, már meg is van a kép, amely a Beosound Edge hangrendszert inspirálta.

A Beosound Edge a legújabb tagja a multiroom termékcsaládnak, amely ugyanakkor radikálisan új szempontból közelíti meg az interakciót és a hangteljesítményt. Öt egyedileg vezérelt hangszóró driver és egy aktív mély port gondoskodik a konkurenciát messze túlszárnyaló hangzásélményről. A hangerő szabályozása ugyanolyan varázslatos élmény, mint maga a hangzásvilág: a hangosításhoz/halkításhoz egyszerűen csak előre-hátra kell görgetni a hangszórót. Ha elengedjük, automatikusan visszagurul a középső pozícióba. A közelségérzékelők érzékelik, ha közel megyünk hozzá, és diszkréten felvillantják az érintős kezelőfelületet.

„Dinamikus termék, amelyben van potenciál, és amely izgalmat ébreszt az emberben. Szinte arra számítunk, hogy vele együtt elgurulunk, és valahol máshol kötünk ki” – mondja Michael Anastassiades, az ember a Beosound Edge dizájnja mögött.

„Nagyon szeretem benne a kötetlenség érzését. A BeoSound Edge mobilitást és egyfajta átmenetiséget sugároz.”

„Monolit tárgy mindenféle vezérlőegység nélkül; semmi nem zavarja meg a vizuális élményt. A gombok a használat során felvillannak, de amikor épp nem használjuk őket, akkor semmi nem látszik – és számomra ez maga a varázslat” – szögezi le Michael Anastassiades. Majd így folytatja: „Mindent el akartam rejteni, ami a technikára utal. Ha nem lenne ott a kábel, nem is tudnánk, hogy ez egy elektronikai termék.”

„Az ember folyamatosan csiszolgatja az ötletét. Egyik réteget a másik után hántja le róla, míg a végén már csak a tisztaság marad.”

– vélekedik Michael Anastassiades. „A dolog arról szól, hogy valamit olyan szintre emeljünk, ahol azt mondhatjuk: na, ez az. De ehhez kell egy bizonyos fokú önbizalom, hogy el merjük vinni a terméket eddig a pontig.” 

A tervező véleménye szerint a rétegek folyamatos lehántása valójában sokkal merészebb dolog, mint valaminek a hozzátétele. Hiszen amikor egy erősen vizuális, komplex terméket megtapasztalunk az érzékszerveinkkel, lesz róla egy első benyomásunk, de miután megkopik az újdonság ereje, nem marad semmi. Így aztán, ha legközelebb látjuk ezt a terméket, már nem is lesz akkora durranás. A vizuálisan egyszerű termékek esetében azonban ez egészen máshogy történik, mivel ott nincs semmi, ami kialakíthatná ezt az első benyomást.

„Mindig olyan tárgyakat tervezek, amelyek első pillantásra szinte fel sem tűnnek.“

– mondja Michael Anastassiades, majd kifejti: „Az az érdekes, hogy mikor az emberek másodjára látják a BeoSound Edge-et, hirtelen elkezdenek rá odafigyelni. A harmadik találkozásra pedig még inkább felébred bennük a kíváncsiság. Én úgy nőttem fel, hogy mindig csodáltam a Bang & Olufsen termékeit. Ha rájuk néz az ember, van bennük valami időtlenség” – mondja Michael Anastassiades merengve. „Akármilyen gyorsan fejlődik is a technika, ezek a termékek aktuálisak maradnak, és a modernség érzetét keltik.”

A Beosound Edge ott áll a tervezőstúdió padlóján: egy tökéletesen hengerelt fémlemez éjfekete hangszóró-borítással. A tervező azt mondja, a fekete textilborítás szinte beszippantja az embert. Ezt az illúziót úgy érik el, hogy a minimálisra csökkentik a két felület közötti átmenetet, és matt textilt használnak, hogy az kontrasztot alkosson az alumíniumgyűrű visszatükröződő fényével.

„Elég szürreálisan néz ki a hirtelen mélységváltozás miatt” – mondja Michael Anastassiades, miközben a hangszórót vizsgálgatja. „Ha lenne a két anyag között egy kis hézag, akkor maradt volna benne némi tűréshatár. Így viszont nincs, és nincs többé köztes hézag sem, ami egész egyszerűen fantasztikus.”

„Órákon keresztül képes vagyok bámulni. Olyasmit, ami nagyon bonyolult, nem tudok órákig nézni” – mondja.

„Az a dolog nyitja, hogy meditatív jellegű tárgyakat kell alkotni. Olyan tárgyakat, amelyek szinte áttetszővé válnak, vagy amelyekkel együtt tudunk élni. A Beosound Edge esetében már szinte tapintható a feszültség: vajon odébb fog-e gurulni? Tehát, ha véletlenül belerúgok, nekimegy-e a falnak?” – teszi fel a költői kérdést. „Na, ez már érdekes. Tiszteletben kell tartani azt a nyugalmat és egyensúlyt, ami árad belőle. Tökéletesen ki vagy egyensúlyozva az élén. Számomra ez maga a varázslat. Ez egyszerűen utolérhetetlen.”

Michael Anastassiades azt fejtegeti, hogy a különböző történetek azért tudnak megszületni a BeoSound Edge körül, mert letisztultságot sugároz. Ha nem lenne ilyen letisztult, a történetének nagyon konkrétnak kellene lenni. A puritánságának köszönhetően viszont a történetek nagyon különbözőek, gazdagok és sokfélék tudnak lenni.

„Nekem bejön az a gondolat, hogy egy termék története nyitott marad az értelmezésre. Nem szükséges senkinek a torkán ledugni egy adott történetet. Lehet, hogy a te történeted más, mint az enyém, de legalább saját magamat tudom képviselni. Az az igazán érdekes, amikor engedjük, hogy mindezek a történetek egymás mellett létezzenek, és részesévé váljanak ennek a tárgynak.

Érdekes, mert véleményem szerint mindnyájunknak megvan az a képessége, hogy történeteket találjunk ki és elképzeljünk dolgokat – ez mind az emberi képzelőerő folyománya. Meglátunk valamit, ami megszólít valahogyan, és lehet, hogy ez egészen más, mint amit a másik embernek üzen, mégis szép ez így, mert egyáltalán lehetőség van rá, hogy létrejöjjenek mindezek a történetek. Márpedig ez jó dolog.”