Ha litográfiával akarnak dolgozni, a legbefutottabb művészek is az Edition Copenhagenbe özönlenek.

Az Edition Copenhagen Christianshavn idilli utcájában, Koppenhága régi, romantikus negyedében található, amely bohém, de lármás hangulatáról és Christiania nevű szabad városáról híres. Az Edition egy litográfiai műhely és galéria, amelyet az egyik legjobbnak tartanak a maga nemében. Olyan hely ez, ahová jó néhány kiemelkedő kortárs művész és számos feltörekvő helyi talentum jár kísérletezni egy olyan nyomási folyamattal, amely egészen a 18. századra nyúlik vissza.

A litográfia olyan technika, amely egy mészkőlap segítségével lehetővé teszi, hogy pontosan reprodukáljuk egy festő ecsetvonásait és vonalait, amelyet szénnel, tussal vagy ceruzával rajzolt. Külön műfajnak tekintendő, és 1959 óta az Edition az a hely Észak-Európában, amely litográfiával dolgozik és ki is állítja a műveket.

„A célunk mindig is az volt, hogy a legjobb befutott művészekkel dolgozzunk, ugyanakkor az is fontos volt számunkra, hogy lehetőséget adjunk a feltörekvő helyi művészeknek”

– mondja Rasmus Urwald, az Edition Copenhagen három tulajdonosának egyike. „Amikor Dannie (Vieten), Peter (Wissing Sørensen) és én belevágtunk ebben az egészbe, a személyes helyi kapcsolati hálónkból hívtunk meg embereket. Ez az évek során kinőtte magát, főleg szájról szájra terjed a hírünk, egyik művész elmeséli a másiknak, hogy van egy jó kis hely Koppenhágában. Jelenleg ott tartunk, hogy a műhely gyakorlatilag egész évben teltházzal működik, és a világ minden tájáról repülnek ide emberek azért, hogy a köveken dolgozhassanak velünk."

A műhelyben profi litográfusok segítenek a művészeknek a műalkotás elkészítésében. Ez egy rendkívüli összedolgozást kívánó folyamat, amelyben az Edition csapata technikai partnerként működik közre – átadják a litográfia technikájának csínját-bínját a művészek számára, hogy ők majd kamatoztassák ezt a tudást az alkotásaikban.

„A művészek általában 1-2 hétig vannak itt, és ebben az időszakban olyan sokáig bent maradunk velük, amíg csak szükséges. Mindig izgalmas, amikor először megérkeznek hozzánk, ahogy kiderül, milyen művészek is ők és hogyan dolgoznak. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk nekik, és muszáj, hogy félretegyék az udvariaskodást, és ’eszközként’ bánjanak velünk. Biztonságban kell, hogy érezzék magukat, magabiztosnak. Csak a végeredmény számít, ami a papírra kerül, és ahhoz, hogy ez rendkívüli legyen, a művészeknek is szabad mozgást kell biztosítanunk. Nekünk, litográfusoknak pedig nem jelenhet meg a kezünk nyoma a műalkotásokon.”

Rasmus Urwald (balra), Dannie Vieten (jobbra)

Ahogy belépünk a műhely területére, több száz arc tekint vissza ránk: fekete-fehér portrék minden olyan művészről, aki az elmúlt években megfordult az Editionben. Ott van Michael Kvium és Elizabeth Peyton. Antony Gormley, Ugo Rondinone és a svéd szupersztár, John Armleder képe is ott lóg a falon. Amikor Armleder Dániában járt, elment a helyi halpiacra halat venni; a halakat kőtáblákra helyeztek, és lepréseltek, hogy a kő magába szívja a zsírt.

Olyan is volt, hogy a Not Vital épp a városban járt, és karmesteri pálcát vásárolt, valamint klasszikus kottákat Edvard Griegtől, Jean Sibeliustól és Carl Nielsentől, a három nagy skandináv zeneszerzőtől. Vital belemártotta a pálcákat a tusba és a hangrendszerből szóló zenére vezényelt és rajzolt a papírra.

Evéssel és zenével kezdődik

„Minden projektet ebben a sarokban kezdünk. Akklimatizálódunk, eszünk-iszunk, és zenét hallgatunk. A művészek a saját számaikat rakják be, és nekikészülünk a munkának. Általában reggel kilenckor kezdünk – és addig csináljuk, amíg azt nem mondják, hogy állj. A rekordot Luc Tuymans állította fel: azt hiszem, 84 órát dolgoztunk azon az öt napon, amíg itt volt. Amennyire emlékszem, Ryan McGuiness is megközelítette ezt a számot.”

Rasmus Urwald megmutatja a kőgyűjteményt. Egy Münchenhez közeli, dél-németországi bányából származnak. Frissen csiszolják őket, és készen állnak a művészek érkezésére. Évmilliókkal ezelőtt a jura korszakban Európa éghajlata szubtrópusi volt, és Németországnak ezen a területén, Solnhofenben volt egy lagúna. A mélyén leülepedett növényi hulladék összekeveredett az iszappal, és fokozatosan rétegekké, majd mészkővé préselődött, amelyet most az Edition használ.

A kövek egyenként körülbelül 90 kg-ot nyomnak, és 70 x 100 centiméteresek. A művészek által használni kívánt minden egyes színhez külön kő van. Amikor befejeződik a nyomási folyamat, minden követ lecsiszolnak, hogy eltávolítsák a motívumokat, hogy többé ne lehessen róluk nyomatot készíteni.

„Sose lehet tudni, hogy mi fog történni. A művészet megjósolhatatlan, és a művészek folyamatosan feszegetik a médium határait, és ezáltal szakmai kihívások elé állítanak minket is. Mivel mi menetrendszerűen alkotunk, néha nagyon nehéz ez a munka, de a végeredmény minden kimerültséget, hajtást és idegességet megér. Nincs is annál nagyszerűbb érzés, mint a művésszel együtt gyönyörködni az elkészült műalkotásban.”