Bármibe fogjunk is, mi mindig az emberből indulunk ki. Íme az emberek szokásai, ahogy kutatópartnereink látják.

Számunkra az ember előbbre való, mint a technika. Ez nagyon sok terepmunkát jelent, hiszen ilyenkor kimegyünk az emberek közé, és időt szánunk arra, hogy meghallgassuk őket, és ennél is több időt töltünk azzal, hogy megfigyeljük a szokásaikat és felhasználói interakcióikat. Ezeket a tapasztalatokat akalmazva alakítjuk ki termékeinket és szolgáltatásainkat. Tom Marriage-dzsel, a Copasetic nevű londoni kutatópartnerünk alapítójával beszélgettünk a legújabb trendekről és szokásokról, amelyekkel a közös munkánk során találkoztak.

Miért akarnak az emberek több rugalmasságot?

Ez az egész „rugalmas élet” trend akkor kezdett hangsúlyossá válni, amikor sikeres X generációsokkal kezdtünk beszélgetni az otthoni technikáról. Úgy találtuk, hogy az emberek manapság sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, ahogyan berendezik az otthonukat: a kulcsszó az affordancia (a magyarul egy szóval elmondhatatlan fogalom a tárgyaknak azt a tulajdonságát / lényegét jelenti, amit kezdeni lehet velük, és ezt el is mondják magukról). Arra törekszenek, hogy az otthonuk úgy viselkedjen, mint egy üres vászon, melyet szabadon alakíthatnak és a változó követelményekhez igazíthatnak.

Ennek a változásnak van néhány mozgatórugója. Az első a kötöttségek feloldása. Ezek a vásárlók egy kevésbé strukturált, kevésbé merev világban nőttek fel, mint az elődeik. Ez megmutatkozik abban, ahogyan élnek, és ahogyan szocializálódnak. Nem akarnak már meghatározott eseményekhez mereven hozzárendelni tereket, ahogy az régen gyakran történt. A konyha, ahol a vendégek nassolhatnak, miközben a vendéglátók főznek, vonzóbb számukra, mint az ebédlő merev szertartásossága.

Az emberek elvárják, hogy az otthonuk az életükkel együtt változzon, és a rugalmas tervezésnek hála, biztosítani tudják, hogy az otthonuk alkalmazkodjon a család változó szükségleteihez. A babaszobából később lehet dolgozó, a játszószobából nyugiszoba, és az emberek értékelik, ha gond nélkül lavírozhatnak egyik állapotból a másikba.

A technika is elősegíti ezt a trendet. A napjainkban használt technikai berendezéseink nagy részét mobilról és táblagépről vezéreljük. A Nest és a Hue, a Chromecast és az Airplay csupa olyan rendszer, amelyik egyszerűen megkerüli a fix vezetékek vagy a fizikai installáció problémáját. Amikor ide-oda kell költöztetni dolgokat, át kell alakítani a házat, akkor ezek a vezeték nélküli rendszerek megkönnyítik a változtatást. Hogy miért akarunk rugalmasabb otthont? Mert megtehetjük.

A hordozható laptopok és a wifi még inkább megváltoztatták az otthoni életvitelünket. A legfrissebb kutatásaink szerint a „home office” fogalma is kezd kicsit idejétmúlttá válni. Minek görnyedjünk egy íróasztal mellett, amikor a munkánk nagy részét a laptopon is elvégezhetjük a kanapén ücsörögve?

Hogyan hat ez a lakberendezési döntéseinkre?

A kutatásban eltöltött éveink során, miközben olyan emberek otthonában jártunk, akik adnak a stílusra és meg is tudják fizetni, észrevettük, hogy egy viszonylag egysíkú nemzetközi, modern minimalista stílus kezdett uralkodni: fapadlók, képekkel díszített fehér falak.

Gyakran nem kérdés, hogy több nyitottság kell az otthonokba: rengeteg felújítás arról szól, hogy kidöntik a válaszfalakat és megnyitják az ajtókat. Néhány esetben az ok csupán esztétikai, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az emberek elköteleződés nélkül dekorálják a házat, és váltogassák, hogy mire használják az adott teret akár napi szinten, akár az idő múlásával.

Manapság minden családtagnak saját képernyője és zenelejátszója van a telefonján. Hogyan befolyásolja ez az otthoni életvitelünket?

Tény, hogy a családok sok időt töltenek otthon a saját kis világukban, vagyis a mobileszközeikre tapadva. Ettől a gondolattól könnyen depresszióba is eshetnénk, de az egyik szívmelengető dolog, amit eközben tapasztalunk, hogy végül is sok család több időt tölt együtt, mint korábban.

Míg régen a családtagok esetleg külön helyiségben tartózkodtak, és mindenki bele volt merülve a saját dolgaiba (a kamaszok tévét néztek vagy játszottak a szobájukban, más családtagok a központi tévét nézték a nappaliban, míg az egyik szülő a dolgozóban dolgozott), most már sokkal könnyebb bármit bárhol elvégezni.

Ennek ellenére azt látjuk, hogy sok család ismét a nappaliban jön össze. Együtt néznek tévét, élvezik, hogy fizikailag egy térben lehetnek, miközben minden családtag aktív a második képernyőjén is.

Sok szó esik mostanában a „digitális nomád” trendről, ami az életmódunkat illeti. Történetek százai keringenek arról, hogy szellemi dolgozók egyszer csak összeszedték a sátorfájukat, a világot járják, és közben dolgoznak: honlapokat terveznek a bali tengerparton vagy regényt írnak a Himalája egyik eldugott falujában. Mindezt a „nekem nem kell más, csak egy laptop és wifikapcsolat” jelenség motiválja. Érdekes, hogy ez az otthonokban is megjelenik, csak kisebb dimenzióban. Ha a tevékenységeink nagy része digitálisan történik, sokkal könnyebb ide-oda menni a házban, és ott jelölni ki az aktuális irodánkat, házi mozinkat, buliszobánkat, ahol csak akarjuk, azaz honlapot tervezünk a fürdőszobában, vagy regényt írunk a nappali kanapéján.

Ha összehasonlítja azt, ahogyan ma élnek az emberek otthon azzal, ahogy harminc évvel ezelőtt éltek, mi a legfőbb különbség?

A mai otthonok kevésbé kötöttek. Ránk inkább jellemző, hogy csak pihenni szeretnénk otthon, méghozzá az otthonunk tetszőleges pontján. Ez a lazaság a baby boom generációval kezdődött, de úgy tűnik, hogy egyre inkább ez az elvárás.

A munkahelyi trendek kihatnak arra, ahogyan az otthonunkat használjuk. Egyre több dolgozó él a technika előnyeivel és dönt úgy, hogy távmunkában dolgozik. Az a lehetőség, hogy a munka egy része otthonról is elvégezhető, gyakran értékes plusznak számít a vezető pozíciókban. Az otthon egyre inkább a munkavégzés terévé válik. Paradox módon ez a trend egybeesik az otthoni iroda halálával. Miközben egyre többen dolgoznak otthonról, egyre valószínűbb, hogy inkább a konyhaasztal mellől teszik, semmint egy kijelölt „irodahelyiségben”.

A kilencvenes évektől általános trend lett az élményközpontúság. Az élményeket egyre többre tartjuk a kézzelfogható termékeknél. Az otthonunkban ez azt jelenti, hogy a dekoráció kevésbé az anyagi jólét demonstrálásáról szól, inkább az élményekkel való büszkélkedésről olyan válogatott tárgyakon keresztül, amelyekhez személyes történetek fűződnek.