Andre Poulheim és Thorsten Frackenpohl a koncepciófejlesztők irodáinak folyosóján toporog.

A két német formatervező nemrég érkezett Kölnből Struerbe, és alig várja, hogy a lovak közé csaphasson. A feladat: elvégezni az utolsó simításokat az új BeoLab hangsugárzón.

A Bang & Olufsen öt éve kezdett együtt dolgozni a Noto, Poulheim és Frackenpohl tervezőstúdióval. Eddigi együttműködésük eredményeként született meg a BeoSound Essence és a BeoSound Moment hangrendszer, valamint a forradalmian új BeoLab 90 hangsugárzó. A legújabb küldetésük legalább ennyire izgalmas, egyszerű és egyben nehéz feladat.

„Teljesítenünk kell, sőt meg kell haladnunk az ügyfelek elvárásait, ráadásul mindezt elegánsan és hatékonyan."

– kezdi Andre Poulheim, majd megjegyzi, hogy jó néhány kört futottak a Bang & Olufsen tervező- és koncepciófejlesztő csapatával, mire végleges formába öntötték a termékidentitást. A valaha volt legsikeresebb hangszórót, a BeoLab 5-öt kell felváltania az új terméknek? Vagy a BeoLab 90, a piacon jelenleg megtalálható talán legmodernebb hangsugárzó kistestvére legyen? Netán valami teljesen más? Aztán – mint a Bang & Olufsennél általában – végül úgy döntöttek, hogy valami egészen egyedit céloznak meg.

„Egy letisztult formavilágból indultunk ki – avat be Andre Poulheim, majd így folytatja –, onnan már arra ment ki a játék, hogy minél kifinomultabbá tegyük.” 

Régen a Bang & Olufsen termékek jellemzően egyenesek és szögletesek voltak, már-már grafikus benyomást keltve. Aztán a dizájnosztály elkezdte fokozatosan lágyítani a formákat, inkább az organikus körvonalak és részletek felé fordulva, ahol ennek volt értelme. Ez történt a BeoLab 50-nél is.

„Az embereket lenyűgözi, ha egy terméknek van valami világos funkciója, és évekig el lehet nézegetni anélkül, hogy elvesztené az aktualitását” – mondja Andre Poulheim.

A BeoLab 50 vérbeli teljesítményközpontú hangsugárzó, és megörökölte a BeoLab 90 számára kifejlesztett, úttörő jellegű alapvetések egy részét. Amikor egy technológiai szempontból ennyire összetett valamin dolgozunk, mint ez a hangsugárzó is, akkor minden azon áll vagy bukik, hogyan zsonglőrködünk az alkatrészekkel és a mechanikával, hiszen a cél mindig az, hogy elrejtsük vagy megszépítsük a belül lakozó vadállatot.

„Minél kevesebbet akarunk, annál keményebben meg kell dolgoznunk érte”– somolyog Andre Poulheim, majd tovább magyaráz –, és a BeoLab 50 esetében van egy rendkívül letisztult frontunk és két különálló hátlapunk. A többi nem látszik. Egyetlen masszív alumíniumhéj tartja a helyén az összes funkcionális alkatrészt, és biztosít sziklaszilárd stabilitást. Csak az alapvető dolgok látszanak, a bonyolult részeket gondosan elrejtettük. Egyszerűnek látszik, de valójában nehéz feladat.”

Lényeges volt, hogy a BeoLab 90 technológia egy része megjelenjen a termékben, ezt pedig az akusztikus lencsével értük el, amely a hangszóró bekapcsolásakor lassan kiemelkedik a testből, hogy felmérje a helyiséget, majd a kikapcsolásakor visszahúzódik.

„A lencse vizuálisan annyira ütős, hogy megzavarná a hangszóró letisztult struktúráját, ha mindig látható lenne, ezért van az, hogy mozog, és ezzel némi varázslatot csempész a dologba – meséli élvezettel Andre Poulheim, ugyanakkor hangsúlyozza –, lejátszás közben azonban funkcionális alkatrész. Konkrét célt szolgál: demonstrálja a technológiát, ami nagyon fontos. Amikor pedig lekapcsoljuk a hangszórót, a lencse automatikusan eltűnik szem elől.”

A szépséges külső nagy teljesítményt takar

Vizuális értelemben mind a nagy teljesítményű hangszórókra, mind a dizájnhangszórókra hasonlít a BeoLab 50, stílusában pedig némileg a BeoLab 18-ra, a BeoSound Momentre és a BeoVision 14-re hajaz. A hátsó falamellák abszolút meghatározzák a hátoldalát, és ha textíliát használtunk volna, nem is lehetne rögtön látni a hátoldalt. Ha a hangszóró mögé állunk, és egyenesen a lamellákba nézünk, megérezhetjük a termék mélységét, sőt a borítás mögött rejtőző nyers erőből is kapunk némi ízelítőt.

„Egy pillanatra felvillan a bent lakozó technológia, de amint látószöget váltunk, már csak a felszín és annak anyagai látszanak”

– mutat rá Andre Poulheim hozzátéve, hogy a falamellák ezenkívül természetes és meleg kontrasztot alkotnak a hűvös alumíniumhéjjal, amely magába zárja a komponenseket. Az alumíniumtest önmagában is megér egy misét. A polírozott és esztergált fém a maga pőreségében a szemérmesség legkisebb jele nélkül áll. A hangszóró strapabírását illusztrálandó látszanak az élek, és világosan láthatók a fém, a fa és a szövet közötti rések is, amelyek az előtt a 92 évnyi precíziós mérnöki munka előtt tisztelegnek, amely lehetővé teszi egy BeoLab 50 jellegű, egészen egyedi termék elkészítését.

„A hangszóró alja könnyedebb, kifinomultabb, olyan az egész, akár egy lábujjhegyen álló balerina, és az alapterülete is kicsi, vagyis bármely otthonban könnyedén elhelyezhető. Egyensúly kérdése az egész, és miközben a hangerővel, a felszínnel és a formákkal játszottunk, olyasmit alkottunk, amely képes bárkinek a szívéhez nőni”– ismerteti büszkén Andre Poulheim.

A BeoLab 50 sokoldalúsága a megjelenését illetően egy újabb aspektus, amely közelebb viszi a vásárlókhoz a terméket. A lamellák és a textília lecserélésével éppen a neki megfelelő balerinát kaphatjuk, amely tökéletesen illeszkedik az adott enteriőrbe.