Az egyik koppenhágai kikötő korábbi széndaruját meghitt hangulatú exkluzív szálláshellyé alakították.

Koppenhága Nordhavn nevű északi kikötőjének peremén áll a műemlék jellegű Unionkul daru. A múlt század közepétől sokáig a dán fővárosba szenet, sót, gránitot és egyéb ömlesztett árut szállító teherhajók kirakodásához használták. Az elmúlt két évben azonban ezt az időközben ipari relikviává avanzsált darut luxusszínvonalú, kétszemélyes búvóhellyé varázsolták. A helyi lakosok számára a daru több egyszerű munkagépnél: egy letűnt korszak mementója és a koppenhágai kikötő jelképe, a restaurálási projektbe bekapcsolódó építészek pedig tekintettel voltak erre a munkálatok során.

„Minden kikötőt felújítanak, és azok a jelképek, amelyeket a hagyományos kikötőkkel asszociálunk, egyre-másra tűnnek el. Meg akartunk őrizni egy kis darabkát a kikötő történelméből, hogy legyen valami, ami 50 vagy 100 év múlva még emlékezteti az embereket a múltra”

– magyarázza Mads Møller az Arcgency Architects építészirodától, miközben a projektről mesél.

„Úgy kezdődött, hogy konténerirodát építettünk itt kinn, Nordhavnben. Párszor felmentünk a daruba, és ekkor kezdett pörögni az agyunk. Először olyanokon töprengtünk, hogy milyen vagány lenne, ha itt fent tarthatnánk a megbeszéléseket, és ebből lett az üvegdoboz. Utána felgyorsultak a dolgok – mondja mosolyogva.– Valójában ez az egész Klaus Kastbjerggel, a Krane mögött álló ingatlanfejlesztővel való két és fél évig tartó beszélgetés gyümölcse. A folyamat során elindultunk valahonnan, aztán újabb ötleteink támadtak, és folyton irányt változtattunk.”

„Hihetetlenül izgalmas, ha az ember állandóan fejlesztő üzemmódban van”

– teszi hozzá, miközben kaptatunk felfelé a lépcsőkön.

„A hagyományos építkezés során az ember megépít egy szerkezetet, melyet aztán nem is lát, mert egy csomó cuccot rápakol, amíg az egész úgy nem néz ki, mint egy normális ház. Itt 360 fokban vizuálisan dolgozunk, lehet látni alulról, felülről és oldalról is. Az egész konstrukció maximálisan szem előtt van, ami izgalmas kihívás”– lelkendezik Mads Møller.

„Az építmény összes különböző elemét gondosan figyelembe kellett venni, mivel a mozgásnak itt nagy a szerepe. Ha a szél elkezd erősödni, egyből érezni lehet, ahogy a daru elkezd előre-hátra hintázni.”

„Ami a Krane tényleges megtapasztalását illeti, szerettük volna megtartani mindazt, ami eredendően belőle fakad. Ez nem egy hagyományos értelemben vett épület, ez egy daru, és az a jó, ha ez érződik is” – hangsúlyozza Mads Møller, majd így folytatja.– Egy kicsit gyomorgörcsöt kell kapnia az embernek, amikor elindul felfelé a lépcsőkön. Itt soha nem lesznek liftek vagy nagy tágas lépcsőházak, mindig drámai lesz a hatás, de persze soha nem a biztonság rovására.”

„A felújítás nagyon kíméletesen történt, és soha nem tudhatja az ember pontosan, hogy mi az, ami már eredetileg is itt volt, és mi került ide később – folytatja. – Igyekeztünk visszafogott stílust alkalmazni, és inkább az élményt középpontba helyezni. Az ember harmóniába kerül a vízzel, az éggel és a fénnyel. A Krane-t belül meghagytuk tiszta feketének, hogy az ember tekintete automatikusan a látóhatár felé forduljon. Volt arról szó, hogy esetleg műalkotásokat teszünk a falakra, de az ablakok tulajdonképpen képkeretként is felfoghatók, amelyek egy folyton változó műalkotásra néznek.”

„Jó néhány dologgal feldobtuk a belső teret a látható helyeken, míg a többi részt beépített megoldások mögé rejtettük. Próbáltuk pontosan meghatározni, hogy mi legyen látható, így majdnem olyan az egész, mint egy nagy csendélet”

– árulja el Mads Møller.

„A Bang & Olufsen készülékek olyanok, mintha kis szobrok lennének, amelyek segítenek megalkotni a hangulatot. Ugyanakkor nem egyszerűen képet és hangot szolgáltató készülékek, hanem dizájnelemek, amelyek önmagukban is megállják a helyüket. Ami pedig a legszuperebb bennük, az a kettősség: nemcsak a megjelenésükben működnek, hanem a teljesítményük is szuper. A bennük rejlő rugalmasság pedig hab a tortán”– fejezi be mosolyogva.