D. A. Wallach, a művészből lett vállalkozó megnyitja előttünk hollywoodi otthonát, és mesél arról, hogy milyen az élet a szórakoztatás és a kereskedelem metszéspontjában.

A szemléletformáló főiskolai évei idején D. A. Wallach zenei karrierbe kezdett. Ez rögtön egy jelentős zeneműkiadói szerződést hozott a konyhára Wallach indie-pop bandájának, a Chester French-nek, és évekig tartó turnézást mentorukkal, Pharrell-lel és a N*E*R*D outfittel, valamint egyéb produkciókkal, így például a Blink182-val és a Weezerrel. De az úton töltött évek kétségeket ébresztettek D. A.-ban  a saját szerepét illetően a zeneiparban, és végül úgy döntött, hogy inkább a társadalomban szeretne nyomot hagyni. Úgy érezte, hogy ennek érdekében más oldalait is kell bontakoztatnia, és fokozatosan át kell térnie az üzleti világba, akár a zenélés feláldozása árán is.

Zenei hitelességének és Ivy League piros pontjainak köszönhetően hamarosan a Spotify első rezidens művésze lett – és amikor tavalyeladta a részvényopcióit, megszerezte azt a pénzügyi muníciót (és időt), amelynek köszönhetően teljes egészében a vállalkozásba fektethette energiáit.

D. A. Wallach volt az egyik első befektetője a korszakalkotó SpaceX-nek, az Elon Musk által grundolt úttörő jellegű űrkutatási vállalatnak, jelenleg pedig egy egészségügyre és biotechnológiára fókuszáló befektetési alapot működtet. Magasan a hollywoodi dombok között találkozunk a technika önjelölt megszállottjával, hogy a jövő otthonáról beszélgessünk.

A JÖVŐ OTTHONA

A technikai fejlődést számos különböző iparágban folyamatosan figyelemmel kísérő személyként D. A. Wallach a biológiához fűződő kapcsolatunk változását emeli ki az elkövetkezendő 50 év sarkalatos pontjaként.

„Az emberiség sokkal jobban fogja érteni, hogy hogyan működik a biológia, mint ma, és hogy hogyan lehet ezt genetikailag befolyásolni. Ha megnézzük a körülöttünk lévő növényeket” – mutat körbe érzelmesen a nappali növényeire, miközben tovább magyaráz –, „és rájuk közelítünk egy mikroszkóppal, látni fogjuk a levelek szerkezetét. A szemünk elé táruló strukturális architektúra iszonyúan kifinomult. Úgyhogy amikor jó tervezésről beszélünk, tudni kell, hogy minden idők legfantasztikusabb tervezője maga az evolúció, hiszen az evolúció tervezett mindnyájunkat, mindent, ami a természetben van, és ezt a rendkívüli komplexitást, ami bőven meghalad mindent, amit mi magunk valaha képesek leszünk előállítani.”

Következésképpen, amikor D. A. azon töpreng, hogy milyen jövő felé tart az emberiség, úgy gondolja, hogy az emberek – a történelem során először – képesek lesznek hasznosítani néhányat azon tervezési elvek közül, amelyet a természet is használ. És abban is bizonyos, hogy az evolúció exponenciális sebességgel folytatódik.

„Mi lenne, ha fognál egyetlen vetőmagot, elültetnéd, és egy ház nőne ki belőle?” – kérdezi D. A., miközben biztosít róla, hogy nem őrült meg. „A barátom, Drew Andy, aki biológiaprofesszor a Stanfordon, erről beszél. Tudom, hogy első hallásra tiszta sci-fi, ugyanakkor mindnyájan egyetlen sejtként kezdtük, ami szabad szemmel nem is látható, és ebben az egyetlen sejtben ott volt egy három milliárd molekula hosszú DNS. És mi sokkal bonyolultabbak vagyunk, mint egy ház, szóval engem nagyon izgat ennek a lehetősége, és fenntartja az érdeklődésemet a technika iránt. És igen, meglehet, hogy a jövő otthona egyetlen magból fog majd kikelni, amit elültetünk a földbe” – itt megáll és rám mered, hogy tesztelje a reakciómat. „Amikor arra gondolok, hogy a technika mennyire lesz része annak az otthonnak – szerintem a számítógépek világa és az elektronika egyre kevésbé lesz majd látható.”

D.A. azzal folytatja, hogy szerinte a számítástechnika egyre jobban beépül mindenbe, és bár már a „dolgok internetét” emlegetjük, ennek még csak az első lépéseit láttuk idáig. A hangszórók, a csengők, a hűtőgépek és társaik elektronikus és hálózatba kapcsolt eszközökké válnak, de a következő lépés még ennél is sokkal izgalmasabb – azaz amikor minden szinte eltűnik.

FIATALON RÁKATTANVA

„Az egyik oka annak, hogy mindig is vonzódtam a Bang & Olufsenhez az, hogy amikor az ember rendkívül egyszerűen él, és kevés személyes holmija van, akkor biztos akar lenni benne, hogy minden, amit birtokol, még évtizedekig az övé lesz” – mondja D. A. Wallach –, és hogy az a lehető legjobb változata annak a valaminek. Vannak emberek, akik tízet vesznek mindenből, de nekem ez sosem jött be. Ez annak a jele, hogy nem tudod, ki vagy valójában – ezzel szemben, amikor az ember kevés dolgot vesz, akkor biztos, hogy a legjobbat akarja megvenni mindenből. És nem néz vissza és nem másítja meg a döntését.”

„A Bang & Olufsen kicsi koromtól kezdve a vágyaim tárgya volt”

„Élénken emlékszem az első találkozásunkra. A családom Arizonában vakációzott, és volt ott egy hatalmas, gyönyörű kúria, amiben körbe lehetett menni. Minden helyiségnek megvolt a maga stílusa. Ezen az idegenvezetésen bementünk a hálószoba gardróbjába is, és már nem emlékszem, melyik rendszer volt, de ott volt az egyik első CD-lejátszó, amit a B&O készített, a csúszó üvegajtókkal, amik maguktól kinyíltak, ha az ember eléjük tette a kezét – emlékszem, hogy ezt látva arra gondoltam: Istenem, ez varázslatos!” 

„Bárcsak egyszer az enyém lehetne…”

– emlékszik vissza vidáman, miközben körbevezet a házban. „Már akkor is szerettem a zenét, de soha nem láttam még olyan zenei hardvert, ami valódi műalkotás lett volna. Ráadásul a hangzás szempontjából, és mérnöki és esztétikai szempontból is nagyon ütős volt. Jellemzően ezen tulajdonságok egyike vagy másika kötelező elem, de hogy egyetlen rendszerben benne legyen mind a három, ez teljesen levett a lábamról. Aztán amikor zenész lettem, elkezdtem még ennél is régebbi B&O profi audio berendezésekkel találkozni – és ez még inkább erősítette a név iránti rajongásomat.”

Arról is beszélgetünk, hogy a szórakoztatás vajon milyen irányba fog fejlődni a jövőben. D. A. úgy véli, jelentős változásoknak leszünk tanúi, különösen az interakciók tekintetében.

„Képzeld el, hogy belépsz az otthonodba, és az a zene, amit hallgatni akarsz, pont akkor csendül fel és pont olyan hangerővel, ami igazodik ahhoz, amit éppen csinálsz”

– mutat mosolyogva a BeoSound 35-jére. „Az otthonod minden pillanatban érti a kontextust, a céljaid és a megtapasztalásaid, és alkalmazkodik a te pillanatodhoz. Nem kell neki megmondanod, hogy mit csináljon, mert magától is tudja. Az idők során kiismer téged. Szerintem erre tart a fogyasztói elektronika. Ez egy átmenet, amelyben a szoftver áll mindennek a középpontjában.”