Korábban roppant hasznosnak tartott idomaira sem volt már oly büszke. Ugyan bizonyos helyzetekben kényelmes védelmet biztosítottak, de kétségtelenül lassították is. Az állandó outfit-jéhez tartozó két szürkéskék dipótáska sem okozott már örömöt. Hajdanán jó szolgálatot tettek, de csak tovább növelték azt a, mára elnyomhatatlan érzést, hogy többre hivatott, mint hogy kényelmes tempóban, előre jól megtervezett úton, eljusson „A” pontból „B” pontba.

„Francba a praktikummal és a kényelmes tunyasággal! Keresek egy profi testépítőt és új életet kezdek, mielőtt még magamnak is megideologizálom, hogy jó ez így!”

– mondta és nagy szerencséjére éppen Sapka Mesterhez hajtott be. Az átalakulás tíz hónapig tartott és a pocakos öregúr, miután kényelmes foteljétől megszabadulva ledobta elnyűtt kabátját és két műanyag dipótáskáját, mára izmos sportemberré vált.

Bokszere megmutatta magát teljes valójában és ez (meglepő módon) előnyére szolgált. Korábbi csillogó, túlméretezett alpaka öltönyét, méretre szabott sportos casual viselet váltotta fel. Annyira megörült az új kinézetének, hogy rögtön meglátogatta Sárosi Zoli műtermét, hogy a profi pillanat-elkapó rögzíthesse az utókornak a büszke végeredményt.

Úgy érezte, végre helyes irányba állította a kormányt és újra jó bőrben van! Irány a végtelen út!

Ezúton köszönöm (min. 42x) Sapi fantasztikus elhivatottságát és kreativitását! Jó vagy Mester! Hiszem azt, hogy egy unikális motor született meg a CaféRacer42 képében! Szintén nagyon köszönöm Zolinak, Olivérnek és Gyurinak, hogy olyan remek képeket festettek, melyek méltó módon mutatják be a nagyérdeműnek a fekete bitangot! 

A motor születésről szóló tíz bejegyzést itt találjátok:

Cikk1,  cikk2,  cikk3,  cikk4,  cikk5,  cikk6,  cikk7,  cikk8,  cikk9,  cikk10