A nagyszerű hangzáshoz jó akusztika kell. Néha egy problémát csak úgy lehet megoldani, ha feltaláljuk és megépítjük hozzá a megoldást.

Jó példa erre, amikor Øivind Alexander Slaatto egy hatalmas open office-ba költözött, és azonnal zavarni kezdte a bosszantóan rossz akusztika.

„Két kollégámmal a semmiből építettük meg ezt a helyet, és mivel rendkívül nyitott a tér, a nagy falfelületekről összevissza pattog a hang– meséli Øivind Alexander Slaatto, miközben körbevezet a Koppenhága korábbi iparterületén, Nordvestben található tervezőstúdiójában. – A megbeszéléseken maximum két ember beszélhetett egyszerre, az pedig ki volt zárva, hogy egyszerre több beszélgetés is folyjon a stúdióban. Őszintén szólva borzalmas volt az akusztika. Úgy éreztem, muszáj valamit kezdeni a helyzettel.”

Gyönyörű variációk egy hanghullámra

„Nem sokkal később Norvégiába mentem síelni. A táj hófehér volt, és mintha lágyan hullámzott volna, a köd ellenére a fény időről időre átragyogott a fehérségen. Élénken emlékszem rá: nem egyszerűen fehér volt, hanem a fehér ezernyi árnyalata. Ez a változatosság hihetetlenül szép volt, és szerettem volna ezt az esztétikumot és hullámos struktúrát hasznosítani”– emlékszik vissza Øivind Alexander Slaatto, miközben a kezében tartva minden oldalról megszemléli az egyik BeoSound Shape hangsugárzót. Régen lelkes tubaművész volt – a nagy hírű Dán Királyi Zeneakadémián folytatott zenei tanulmányokat –, mielőtt irányt váltott, és beiratkozott a Dán Tervezőiskolába. 

A termékről részletesen itt írtunk: 
BeoSound Shape

„A nagyszerű hangzásnak elengedhetetlen feltétele a jó akusztika. A hangzásnak meg kell törnie a felületeket, és meg kell próbálni elkerülni a nagy lapos felületek használatát, amelyekről egyetlen irányba verődnek vissza a hanghullámok– magyarázza Øivind Alexander Slaatto. – Az én megoldásom egy olyan moduláris rendszer, amelyet ki-ki maga határoz meg és rak össze hangsugárzókból, erősítőkből és hangelnyelőkből. A rendszer különböző szögekben töri meg a hangzást, dizájn szempontjából pedig organikus, minimalista alakzatokból indultunk ki. Végül a forma egy egyszerű geometriai formára redukálódott, mely a kockában, a rombuszban és a hatszögben is megtalálható.”

„A hatszög gyakori forma a természetben– mutat rá Øivind, példaként felhozva a kaptárt, a hópihét, a vízkristályt és a bazaltorgonát –, de az a csúcs az egészben, hogy a hexagon a leginkább anyagtakarékos módja annak, hogy nagy térfogatú készülékházakat készítsünk és befedjünk. Ráadásul ismétlődő minták esetén is teljesen magától értetődő a használata, hiszen lehetővé teszi, hogy különböző irányokba bővítsük a rendszert.”

„Az a hangsugárzó, amely még kikapcsolt állapotban is befolyásolja az akusztikát, már tényleg tud valamit.”

Øivind Alexander Slaatto, tervező

A hangzás alternatív megközelítése

Egy dolog hangsugárzókat és hangrendszereket fabrikálni. Ezek olyan termékek, amelyek hangot adnak ki, de létezik a történetnek egy másik dimenziója is: amikor ki kell vonni a hangot, el kell nyelni vagy el kell fojtani. Logikus lépésnek tűnt, hogy ezt az aspektust egy Bang & Olufsen terméknél is alkalmazzuk. Olyan hangelnyelő panelekkel oldottuk meg a feladatot, amelyek összeköthetők és kombinálhatók hangsugárzó és erősítő panelekkel.

„A beltér hangulata mindennél fontosabb, hogy jó legyen a közérzetünk. Ennek csak egyik komponense a levegő minősége. Ugyanilyen fontos az akusztika, amely fizikai és pszichológiai szempontból egyaránt hat ránk”

– magyarázza Øivind, miközben erről a bizonyos eltérő munkamódszerről beszélgetünk.

Ha a bánat szükséges ahhoz, hogy megismerjük a boldogságot, a hiány, hogy értékeljük a jelenlétet, és a zaj, hogy megbecsüljük a csendet, akkor igaz az is, hogy néha érdemes a dolgokat a fejük tetejére állítani, és letérni a járt útról. Ebben az esetben az akusztikai miliőt céloztuk meg, és megpróbáltunk állandó hangegyensúlyt teremteni nem csak akkor, amikor szól a hangszóró.

A bolond és a zseni

„A saját szerepemet mindig az udvari bolondéhoz szoktam hasonlítani– jelenti ki Øivind teljes komolysággal. – Neki ugyanis olyan dolgokat kellett kimondania és megtennie, amelyeket senki más nem mert volna. Számomra és a tervezőcégem számára ez a fajta kockázatvállalás a lételemünk. Ha mindig biztonsági játékos maradnék, soha nem kockáztatnék, és ha állandóan csak a konkurenciát figyelném, akkor a végén pontosan ugyanott kötnék ki, ahol a többiek. Az meg kinek hiányzik? Ha viszont az ember felvállalja a véleményét, és mer másmilyen lenni, akkor esélyes, hogy a végén vagy őrültnek nézik, vagy zseninek. Ki tudja?”

Øivind Alexander Slaatto sosem szeretett kompromisszumot kötni, és rendíthetetlenül vallja, hogy mindenki egyaránt képes briliáns dolgokra és őrültségekre is. De azt mindenképpen a lelkünkre köti, hogy ha olyasmibe fogunk, ami rosszul sül el, az még nem azt jelenti, hogy emberként buktunk meg, és ez fordítva is igaz, ha éppen valami zseniálisat sikerül megalkotnunk.

Amikor fogyasztói elektronikával foglalkozik, Øivind trükkje az egyszerűség és az eltüntetés.

„Próbálom a lehető legkézenfekvőbbé és a legkevésbé technikaszagúvá tenni a dolgokat. Elég, ha működik a technika, nem kell, hogy észre is vegyük.”